Úgy érzem, valakivel beszélnem kellene erről az egészről, amit érzek, nagyon furcsa. Azt látom, hogy a többi osztálytársamnak nem nagyon vannak vívódásaik, legfeljebb a srácok csalódottak, ha elutasítják vagy dobják őket, a lányok meg leginkább élvezik, ha megforgatnak egy-egy fiút. De én nem mondhatom ki, hogy legszívesebben Balázzsal lennék minden nap, vele lógnék hétvégén is, mert szeretem, ahogy rám néz, vagy ahogy hülyéskedik velem. Talán anyámékkal kellene beszélni…